Címlap » Alexander Schmemann: Liturgia és élet
Alexander Schmemann: Liturgia és élet
Ajánló
„Nyugat szavainak szükségük van Kelet szavaira, hogy az Isten
igéje egyre jobban tárja fel a maga kifürkészhetetlen
gazdagságát. (...)
(...) Keleten a liturgikus
imádság (...) az emberi személyt a maga teljességében vonja be
az imádságba: a misztériumot annak magasan kifinomult
tartalmában élik meg, de ugyanakkor az érzelmeknek azzal a
melegével, amelyet ez éleszt a megváltott emberiség szívében.
A szent cselekményben az ember testisége is be van vonva a
dícséretbe, és mindenben megnyilvánul az a szépség, amely
Keleten az egyik legkedveltebb név az isteni harmóniának és az
átváltozott ember mintájának kifejezésére: megnyilvánul a
templom formájában, a hangokban, a színekben, a fényekben, az
illatokban. A szertartások hosszasan elnyújtott ideje, a
könyörgések ismétlése, mindez végül is kifejezi az egész
személyiség fokozatos azonosulását az ünnepelt misztériummal.
(...)
A kozmikus valóság is meg van híva a
hálaadásra (...). Ebben a felfogásban kifejezésre jut egy
kiegyensúlyozott és csodálatos tanítás a teremtett világnak
(...) a méltóságáról.
Annak, aki igazán jelentős és
fontos kapcsolatot keres saját magával és a világgal, (...) a
liturgia feltárja az utat az új ember egyensúlya felé, és
tiszteletre szólít fel a teremtett világban levő
eucharisztikus lehetőségek előtt (...) Kelet ezt az iskolát
ajánlja fel az embernek aki keresi az élet értelmét (...).
Hadd
élvezhesse már a harmadik évezred embere ezt a felfedezést,
akihez végre eljut az egyetértő és ezért teljesen hihető szó
(...)”
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
II. János Pál pápa Kelet Világossága kezdetű apostoli
leveléből (1995. május 2.; Keresztes Szilárd fordítása; Szent
István Társulat, Budapest)
- Nyomtatóbarát változat
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- Oldal küldése ismerősnek